1. Magasztalja lelkem, az én Uramat!
Örvendezve élek szárnyai alatt.
Szolgálója lettem, lepillantott rám.
Alázattal zengi dicséretét szám.
2. Ami velem történt, nem volt soha még,
Boldognak mond engem, minden nemzedék,
Nagyot művelt rajtam hatalmas keze,
Jóságában százszor szent az Ő neve.
3. Letöri a gőgöst képzelt magasán,
Alázatos hívét áldja trónusán,
Éhezőknek ételt tele kézzel ád,
De a gazdagoktól zárja kapuját.
4. Igazak dolgára örök gondja van,
Szívén hordja népét nagy irgalmasan,
Atyáinkhoz szólott évezreken át,
Ábrahám és népe ismerte szavát.
5. Irgalma leáradt népünkre borult,
Félelmünkre szállott, a szívünkre hullt.
Hatalmas a karja, csak egyet suhint,
S a kevélykedőket, széjjelszórja mind.
6. Dicsőség az Úrnak, áldjuk az Atyát,
Fiút és a Lelket századokon át,
Tudom, hogy mit adtál: töviskoronát,
Áldott légy ma érte, s minden koron át.
Kotta: Magnificat
Meghallgatás: